Boxermentés logo

Gazdira váró boxerekGazdira váró boxerek Gazdira váró boxer keverékekGazdira váró boxer keverékek Elveszett/talált boxerekElveszett/talált boxerek Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

(W)ebnapló(W)ebnapló Tudnivalók a boxerrőlTudnivalók a boxerről Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Ghandi, az 'ideiglenesem'
2010.02.03.


Ghandit a békéscsabai menhely önkéntesei találták a menhely mellett kidobva, borzasztó állapotban. Csak összegömbölyödve feküdt, jártányi ereje sem volt. 2009. szeptember 26-án került a NOÉ Állatotthon Boxer fajtamentő csoport gondozásába csontsoványan, szőrtelenül és mindössze 17 kilósan. Egész testén a gombás fertőzéstől nem volt szőr és a térdeit hatalmas ödémák ékesítették.

A kórházi kivizsgálást követően, Ghandi ideiglenes befogadóhoz került: Emeséhez és mentett boxeréhez, Cangához, ahol elkezdődött életének egy új és boldogabb szakasza.






"Ghandiból hirtelen városi kutya lett, amikor hozzám költözött. Nálam töltött élete első napján rögtön bedobtuk a mélyvízbe, ugyanis Ghandinak fontos jelenése volt az Állatok Világnapja-i (2009. október 4.) felvonuláson.





Itt egy szemvillanás alatt kiderültek negatív tulajdonságai is. Sajnos Ghandinak a többi kutyához való hozzáállása nem volt pozitív, a közelébe kerülő kutyáknak gondolkodás nélkül odakapott, legyen az kis- vagy nagytermetű, vagy akár szuka kutya. Cangával is sikerült összekapnia, aminek orrvérzés lett a vége Cangesz részéről, rajtam meg óriási kétségbeesés lett úrrá, és az járt a fejemben, hogy mi lesz így otthon egy kis lakásban Ghandival plusz 1 kötözködő boxerlánnyal.

A felvonulás végére, lenyugodtak a kedélyek és Ghandi úgy ahogy elfogadta a tömeget és a rengeteg kutyát maga körül. Bizonyára ki is merült a hirtelen jött ingerektől és a rengeteg új élménytől. Kimerülve a nap eseményeitől, minden további gond nélkül sétáltunk haza. Megmondom őszintén, hogy ekkor még azt gondoltam, hogy ez a kutya soha, vagy csak nagyon sokára találja meg az igazi gazdiját, mert külsejével, viselkedésével talán soha nem fog meghódítani senkit. Gyors következtetés volt, de mi hosszú együttélésre rendezkedtünk be. (Utálom, ha nincs igazam, de most hála az égnek, óriásit tévedtem!)



Pár nap együtt élés után kiderült, hogy Ghandi egy végtelenül kedves, bújós, ragaszkodó boxerfiú és előélete ellenére imádattal tekint az emberekre. Egy kis szeretgetés és simogatás reményében az ember ölébe telepedett, pedig a teste érintése olyan volt, mintha bőrrel fedett csontvázat simogatna az ember. Látszott, ahogy dobog a kicsi szíve. Sovány volt, szőrtelen és csak 17 kiló felnőtt boxer létére.







Ghandi elkezdett ismerkedni a lakással, bútorokkal és a kanapéval. Ismerkedett a pórázzal, a sétálással és a szobatisztasággal is, amivel eleinte komoly gondjai adódtak. Rengeteget ivott, ezért sokszor kellet pisilnie is. Ráadásul ahol tudott pakolt a lakásban mikor egyedül maradtak Cangával. Környezetével való megismerkedése után, elkezdődött a tanulási időszak. A kanapé kismerését és biztonságos használatát, igen gyorsan elsajátította. A pórázon való közlekedést is viszonylag gyorsan megszokta. Tanulgattuk az alap vezényszavakat. A szobatisztasággal küzdöttünk, mert ő urasága még az ágyban is pisilt. Ezért arra gondoltunk, hogy talán a veséjével lehet valami gond, mert olyan mennyiségeket ivott és pisilt, hogy ezt már nem találtuk normálisnak. Ha már úgyis mentünk kontrollra, akkor legyen vérvétel meg vizeletvizsgálat, hátha okosabbak leszünk. Meglepő módon az eredményei jók voltak, a vizsgálatok nem mutattak semmilyen eltérést. Rendben, akkor örülünk és ezzel élünk együtt.





A rendszeres séták a Margit-szigeten kezdték meghozni a várva várt eredményt Ghandi viselkedésében. Mivel nagyon igyekezett megfelelni az elvárásoknak és már pár nap után hallgatott is a nevére, ezért szabadon sétálgathattunk hármasban a szigeten. Persze leginkább azokban az időpontokban, amikor viszonylag kevés kutyával találkozhattunk, mert kutyafronton még igen nagy bajban voltunk.
Még az orvosi vizsgálatok során az is kiderült, hogy Ghandi elég rosszul lát, (tulajdonképpen pár méterre csak) ezért bátran elmertem engedni, hisz a nevére már hallgatott, én meg miután feltűnt a láthatáron egy kutya, azonnal magamhoz hívtam.
Sajnos, póráz nélkül is úgy közelített fajtársaihoz, hogy azt nagyon könnyen félreérthette kutya és gazda egyaránt. De ekkor én már tudtam, hogy ő nem akar semmi rosszat, egyszerűen csak nem tanulta meg a helyes viselkedést. Sőt talán eddigi életében nem is találkozott még kutyával!?







Ghandi napról napra változott, mind külsőleg, mind belsőleg egyaránt. A súlya gyarapodott, a szőre növögetett és már sejteni is lehetett, hogy milyen színű lesz .


Hamarosan megszokta, hogy ha a keskeny utcákon szembe jön egy másik kutya, nem állunk le balhézni azért mert félünk az ismeretlen négylábútól, hanem csak haladunk szépen nyugodtan tovább, mintha mi sem történt volna. Megtanulta, hogy a járda szélén meg kell állni. Mivel szombatonként igyekeztünk kijárni a menhelyre, kezdte megszokni a többi kutyát és közömbösen járni-kelni köztük. Viszont a kennelekben lévő kutyák vehemensen ugatása és idegesítése a hobbijává kezdett válni. Aztán idővel az ilyenfajta kirohanásai is ritkultak.



Személyiségével az összes embert akivel találkozott, levett a lábáról. Sétáinknál rendszeres látogatói lettek az utcánkban lévő üzletek dolgozói. Látogatták a barátaim és családtagjaim is. Egyszóval sok lelkes rajongója lett, többük nézőpontját meg is változtatta a kutyatartásról.





Ennek egyik eredménye az lett, hogy pár barátom ideiglenes befogadó lett és magukhoz vették Bowlingot egy édes boxerfiút, míg nem talál gazdára. Ő lett Ghandi első igazi barátja és játszópajtása.





Bár nagyon szerette Bowlingot, játszani még nem igazán tudott vele. Aztán 1 hétre hozzám költözött Rodni a 6 hónapos francia bulldog fiú és 1 hónapra Leila a Francia bulldog lány.


Ők lettek Ghandi következő nagy barátai. Mivel Canga magát szereti szórakoztatni a labdájával és Ghandit meg abszolút nem érdekli az e fajta játszadozás, nem is játszottak. Aztán megérkeztek a bulldog gyerekek és Ghandi napról napra megtanulta az igazi kutyaéletet és az ezzel járó kutyajátékot. Rodni nem sokára gazdihoz költözött, de akkor jött Jani a westi fiú pár napra 'wellnesselni' hozzánk. (Ő egy régebbi ideiglenes kutyám, akit egy nagyon jó barátom fogadott örökbe.)
És ezzel megalakult a szuper csapat: Ghandi, Bowling, Leila, Jani és Canga.


Rendszeres lett az együtt bandázás, hol nálunk, hol Bowlingéknál, hol pedig a sétáknál. Ghandi és Bowling igaz barátok lettek, egy tányérból ettek, sosem veszekedtek. :)

Mindez addig tarthatott, míg egy család beleszeretett ebbe a gyönyörű, kedves és okos boxerfiúba, és el nem határozta, hogy örökbe fogadja, élete végéig szereti, megbecsüli és vigyáz rá.

Ghandi testileg-lelkileg kivirult és felkészült, hogy élete végéig teljes értékű családtag legyen egy családban. Immáron pórázzal és póráz nélkül is biztonsággal közlekedtünk, megállt a járdaszélen, megtanult játszani a többi kutyával és teljesen szobatisztává vált. Gyönyörű sárga boxerfiúvá, aki 32 kg súlyúra szedte össze magát.



Az újév Ghandinak egy szuper családot hozott, így január 23-án elutazott Németországba, új otthonába, ahol már nagyon várták. Első pillanatban elvarázsolta a családot. Ghandi nem egész 4 hónap alatt egy kiegyensúlyozott, egészséges és boldog kutya lett, aki hátralévő életét boldogan, biztonságban és szeretetben élheti le az Ő saját családjával.

Örülök és köszönöm, hogy megismerhettelek. Légy örökké boldog nagyfiú!"

by hadzsika


Megosztom a Facebookon