Boxermentés logo

Gazdira váró boxerekGazdira váró boxerek Gazdira váró boxer keverékekGazdira váró boxer keverékek Elveszett/talált boxerekElveszett/talált boxerek Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

(W)ebnapló(W)ebnapló Tudnivalók a boxerrőlTudnivalók a boxerről Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Ég Veled drága Baro…
2019.05.06.
Sosem felejtem el a pillanatot, amikor először megláttam…. Csak állt a kennelben és mélyről jövő hangon morgott… Összenéztünk a párommal és azt mondtuk, Ő a mi kutyánk! Kinyitottuk a kennel ajtaját, rátettük a pórázt, Ő pedig hatalmas örömtáncba kezdett!!! Ez 10 hónapja történt… 7 év után családja eldobta, mert nem tudta kezelni a domináns viselkedését. 10 hónapot élt a menhelyen. 10 hónapja minden héten találkoztunk, egyre jobban megismertük egymást. Ahogy teltek a hetek, mindannyiunk kedvence lett… Ő a gyönyörű, masszív, hatalmas, igazi boxermacho, aki póráz nélkül jött a falkával, mindenkit imádott, mindennek örült, állandóan fülig ért a szája:) Nem kötekedett, ha a fiatalabbak piszkálták, elfordult és ment a saját dolgára. Mindig segített az új kutyáknál, legyen szuka vagy kan, rá tudtunk számítani az első ismerkedésnél, összeszoktatásnál.

Rengetegen megcsodálták, szerették, még sem vitte haza senki:(
Aztán egy pár hete valami megváltozott, bágyadtabb volt, hamarabb elfáradt a sétákon, kicsit mintha fogyott is volna. Megkezdtük a kivizsgálását és sokként ért a hír: Baronak előrehaladott lymphomaja van…
Nem volt kérdés, a szombati séta után felpakoltuk és hazahoztuk. Olyan borzasztó állapotban volt, hogy abban sem voltunk biztosak, hogy túléli az éjszakát… de vele akartunk lenni.
Egy hét jutott neki családban. Egy csodálatos falkát kapott, akik azonnal befogadták, tisztelték. Voltak nagyon jó napjaink, amikor el tudunk menni picit sétálni, kirándulni, labdáztunk, vagy csak csendben feküdtünk egymás mellett. Amikor jól volt, kihúzta magát, és olyan méltóságteljesen sétált, mint azelőtt. Folyamatosan figyelte a többieket, esetlenül próbált hízelegni és tanulgatta, hogyan kell puszit adni. Visszatért a csillogás a szemébe és újra mosolygott:)

Egy hetet kaptunk… iszonyú rövid, de mégis csodálatos egy hetet… belehaltunk mi is, szinte elviselhetetlen a fájdalom, hogy nem történt meg a csoda, amit titkon reméltünk és nem maradhatott velünk még tovább. A legfontosabbat azonban azt hiszem elértük: már Ő is elhitte, hogy neki van egy igazi családja, ahol szeretik, megbecsülik és ahol végre megnyugodhat. Mi pedig hálásak vagyunk, hogy velünk lehetett, bizalmába fogadott és azt mondhatjuk, a MI KUTYÁNK volt.
Isten Veled Drága Kiskutyánk, Baro, sosem felejtünk!!!!




Baronak lett egy családi fotóalbuma, melyet megnézhetsz ITT:


Megosztom a Facebookon