Boxermentés logo

Gazdira váró boxerekGazdira váró boxerek Gazdira váró boxer keverékekGazdira váró boxer keverékek Elveszett/talált boxerekElveszett/talált boxerek Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

(W)ebnapló(W)ebnapló Tudnivalók a boxerrőlTudnivalók a boxerről Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Boxert örökbe fogadni - egy Gazdink tollából
1970.01.01.



Boxert örökbe fogadni!
12 éves korom óta vágytam boxerre. Első boxeremet, Cujo-t, 13 éve vettem. Annak ellenére, hogy 15 éves korom óta voltak saját
kutyáim akikkel soha semmi probléma nem volt természetesen a hőn áhított boxert jól elkényeztettem az elején
hisz ki tud ellenállni ennek a kis örök bohóc csodának??? Aztán az évek során be kellett tartatni bizonyos
alapszabályokat ami minden kutyára érvényes csak egy boxernél ugye annyival nehezebb, hogy az ember ránéz
arra az "okos" pofájára és alig bírja ki kuncogás nélkül.
Először 2016-ban a Noé boxer fajtamentőktől örökbe fogadtam az akkor 9 éves fiúm mellé egy szintén 9 éves csajszit, Sissy-t, aki koránál fogva esélytelennek számított örökbefogadás szempontjából. Ő egy igazi CSODA volt, aki boxer tulajdonsága révén
pillanatok alatt beilleszkedett. 10 éves korában anyaként terelgette fiam akkor 2 hónapos Jack Russel kiskutyáját.


11 évesek voltak amikor a fiú boxerem halálos beteg lett 2 hónap alatt agydaganatban elhunyt, mindezt úgy csináltuk végig, hogy épp költöztünk, dobozokból
éltem, heti 3-4 napot 13 órában dolgoztam és napi 1,5 órás infúzióra jártunk. Amikor elhunyt akkor döbbentem rá, hogy Sissy, az
örökbefogadott boxerem olyan szinten állt mellettem csendben és támogatólag, hogy bűntudatom lett, hogy rá nem figyeltem egyáltalán mert ő csendben és némán tette a dolgát mert tudta, hogy baj van. Még egy ilyen jó természetű kutya nincs a földön! Akkor rájöttem,hogy nem hiába imádom őket, ilyen csodával nem sűrűn találkozom. Abban az évben őt is szintén 11 évesen és
szintén agydaganat miatt elvesztettem.


Akkor eldöntöttem, hogy életem végéig nekem csak boxer kell, csak a fajtamentőktől és
csak "esélytelenek"!!! Mivel egy pici egy szobás lakásban éltem átmenetileg és épp egy kertes otthont kerestem magamnak
ezért míg meg lett az új otthonom addig, 10 hónapon keresztül, minden szombaton ott voltam a Noé-ban a boxereknél sétáltatni,
takarítani a kenneleket, megismerni az összes árva boxert. 10 hónap után örökbe fogadtam egy koruknál fogva (8 évesek)
esélytelen párost, Jack & Jesse-t. Úgy fogadtam őket örökbe, hogy a menhelyre kivittük ismerkedni fiam akkor 2 éves
Jack Russel lány kutyusát akit Jesse úgy tűnt szét akar tépni. Ebből az lett, hogy amikor haza jöttek hozzám az első perctől kezdve
egy "foggal" sem nyúlt hozzá, és pár nap múlva már együtt bandáztak. Sajnos Jack-et 1 hónap után elvesztettük
betegség miatt, így Jesse egyedül maradt. Akkor volt egy " kedvenc esélytelen" kutyám, Kompót, aki akkor már
25 hónapja volt bent. Róla azt kell tudni, hogy ő egy "rettegett" boxer volt, aki nem volt se bújós, se kedves, sőt
hörögve-morogva rángatta a pórázt, úgy tűnt nem kedveli az embereket, felállt rájuk és akkor is hörgött-morgott,
mindenki megijedt tőle viszont kutyákkal érdektelen volt, mindig vittük falkasétákra ahol ügyet sem vetett a többi
kutyára csak menetelt. Mindenesetre mi Mártival, az egyik önkéntes barátnőmmel aki ott bent a "gazdija" volt akkor már
11 hónapja minden hétvégén sétáltattuk és imádtuk, ezenkívül másik önkéntes barátom Áron 2-szer is elvitte a Hard Dog
rendezvényre ahonnan 2 érmet is hoztak.
Kompótot körülményes volt autóba tenni és egyáltalán hozzá érni mert mindenre hörgött-morgott, de!!! SOHA SOHA senkit
meg nem harapott. Ezekből levontam a következtetéseket és ebből táplálkoztam, hogy ő nem veszélyes csak másként viselkedik.
2-3 szor kivittük az én Jesse-met és a fiam Jack Russel-ét, hogy együtt sétáljunk és minden a legnagyobb rendben ment.
Ezek után 27 hónap menhelyi élet után örökbe fogadtam és azt kell, hogy mondjam, hogy megint egy igazi csodával
találkoztam és ez is csak megerősít abban, hogy továbbra is az a célom, hogy boxereket fogadjak örökbe!!!
Egy biztos, ne ítéljünk elsőre, a menhelyen viselkednek ahogy viselkednek, zavarodottak, nincs rendszer az életükben, nincs falkavezérük, mindenre ösztönből reagálnak, nem tudjuk sokszor milyen körülmények között éltek,de amint hazavisszük őket és rendszert, biztonságot adunk nekik attól a pillanattól kezdve csak örömet, boldogságot
és harmóniát hoznak az életünkbe és igazán tőlük lehet sok mindent tanulni és feltétel nélküli szeretetet kapni!!!
Eddig 4 boxert fogadtam örökbe a Noé-tól és még egy sem volt problémás vagy viselkedés zavaros!!! Azt is megtanultam
mellettük, ha nyugodt vagyok és nyugodt hangon kommunikálok velük akkor igazi kezes bárányok.
Ami még nagyon nagy boldogságot nyújt az az, hogy elképesztően ragaszkodnak hozzánk az örökbefogadott kutyák,még az én rettegett kutyám is akkora meglepetéseket okozott, hogy magam sem akartam elhinni.
Amikor valaki tanácsot kér tőlem mindig elmondom, hogy ha örökbe fogadsz ne sajnálatból tedd ( élj a mának ahogy a
kutyák ezt teszik ) csak is azért mert szereted ezt a fajtát és nem azt látod, hogy milyen sanyarú sorsa volt hanem
mert ŐT szeretnéd és azt, hogy legyen egy boldog, kiegyensúlyozott boxered aki vidámságot hoz az életedbe és mellette biztos, hogy nem fogsz sem unatkozni sem búslakodni.



Megosztom a Facebookon