Leó a változás útján :)
2012.07.04.
Leó 2005-ben látta meg a napvilágot egy neves tenyészetben. Cuki kiskutya lévén hamar gazdira talált. 6 hetesen került családjához, ahol szép lassan felcseperedett. Gyönyörű kutya lett belőle: izmos, masszív és egy kissé önfejű. A boxerek nagyon jó kutyák: könnyen kezelhetőek, gyorsan tanulnak, de nekik is szükségük van a megfelelő útmutatásra. Mivel Leó "falkájában" senki sem töltötte be az irányító szerepét, a kutya magára vette ezt a cseppet sem egyszerű feladatot, és próbálta terelgetni családját. Ezzel a viselkedéssel hamar gazdái fejére nőtt, nem tudták kezelni és félni kezdtek tőle. A családhoz érkező látogatókat ellenségnek tekintette (védte a falkáját és territóriumát), így nem engedte be őket. A gazdák tudták ezt, ezért amikor látogató érkezett hozzájuk, Leót elcsukták a kertbe egy leválasztott részébe. A kutyának ez olyan negatív élmény volt, hogy innentől kezdve a családfőre is visszafordult, amikor az legközelebb is el akarta zárni. Ahhoz, hogy megértsük a kutya viselkedését és, hogy mi játszódott le a fejében ismernünk kell egy falka felépítését és működését. Erről az alábbi linken olvashatunk részletesen:
A Falka törvénye

A lényeg, hogy ezzel a gazda szembefordult a falkavezérrel, aki jelen esetben a kutya volt, és súlyosan megsértette vele az egóját. Idővel bővült a család egy csecsemővel, és mivel Leót nem tudták kezelni, féltették tőle a picit és magukat is, ezért a kutyának mennie kellett. Így került Leó 6 évesen, 2011 őszén a NOÉ Állatotthon / Boxer fajtamentő csoportjának gondozásába.

Megérkezése az állatotthonba nem kicsit kalandos volt. Mivel gazdái féltek tőle a kocsiba berakás és a kivétel sem volt zökkenőmentes. Leó egyértelműen jelezte, hogy nincs ínyére, ami történik vele. Egy kulcskarikával összefogott nyakörv volt rajta, amit mi furcsán néztünk, hiszen ha ez a 40 kg izom belefeszül nincs,ami megtartsa.A gazda állítása szerint ők ezzel sétáltatták...
Kértük, hogy legalább egy szájkosarat tegyen a kutyára, mert hát valljuk be: nekünk sincs felesleges kezünk, és velünk is nagyon "kedvesen" kommunikált az autóból kinézve. (Zárójelben jegyzem meg, hogy én már akkor megjegyeztem,hogy ez a kutya KELL nekem! :) ) Ahogy az lelki szemeink előtt már lejátszódott a nyakörv úgy repült darabokba a levegőbe, amikor kiszállt a kutya a kocsiból, és meglátta az embereket/kutyákat, hogy 'öröm' volt nézni. Még jó, hogy rárakták a szájkosarat, mert az első kutyának, akit meglátott (természetesen az enyémet) nekiment és cibálni kezdte ...volna.

Sok konfliktusunk volt egymással, hetek teltek el, amíg a kennelbe nyugodt szívvel beléphettem, és tudtam, hogy nem fog megtámadni azért, mert betettem a lábam a területére. Napi szinte kellett volna foglalkozni Vele, de mivel időm csak heti 1-2 alkalmat engedett, így elég lassan fejlődtünk. Meg kellett értetni a kutyával, hogy itt most már nem Ő a falkavezér, már nem irányító, hanem követő. Ez nagyon bántotta, hiszen 6 évig az volt, amit ő akart, erre most itt egy furcsa hajú lány, aki szembeszáll vele, és ha kell a vállára fekteti csakhogy maga mögé utasítsa a rangsorban. Egy hónap kellett hozzá, hogy a saját kutyámmal és Leóval közös sétára tudjunk menni .Elsőnek ez sem volt zökkenőmentes, hiszen sosem volt kutyatársaságban, így nem tudta, hogy miként kell viselkedni egy csapatban. Abszolút ösztön lényként élt, de mivel az én kislányom igen vonzó, hamar szerelem gyúlt közöttük. :)







Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mára már Leó a falkám tagja, és boldogan élünk édes hármasban. Leó és élete 180 °-os fordulatot vett. Az idáig kertben élő kutya mára már lakásban lakik, kényelmes babzsák fekhelyen fekszik, és 2 nap alatt teljesen szobatiszta lett ,valamint igazodott a napirendemhez.







Kutyatársaságba tudunk járni konfliktusok nélkül, habár tudom, hogy a fél szemem mindig rajta kell tartani, hiszen 6 évi rossz beidegződés nem múlik el nyomtalanul.

Nemrég egy kis hűsítő pancsoláson voltunk a csapattal. Leó most tanult meg úszni, és mondhatni jól ment Neki.






Más kutyákkal játszott


És egy ivaros kan kutya, valamint egy lebénult hátsójú kutya társaságában töltötte idejét.(Ez azért nagy szó,mert a gyenge, beteg állatokat zsákmánynak tekintik, és levadásszák.)





Egyéb állatokkal is barátságot kötött


...és kiderült, hogy imádja a gyerekeket :)


Büszke vagyok Leóra! Köszönöm, hogy velem lehet!

Nikusz

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon