Doris élete :)
2013.06.24.
"Nos mikor megláttam, hogy milyen gyönyörű gazdis beszámolók érkeznek hozzátok, úgy döntöttem, hogy itt az idő, hogy Dorisról is szülessen ilyen, mert az nem járja, hogy pont ő kimaradjon :)

Kezdeném azzal, hogy találtam rátok, a Noés családra. Évek óta szerettünk volna egy boxert, napi program volt a boxermentés honalpjának nézegetése, nem volt kérdés nekem onnan kutyám lesz! Az élet mégis úgy hozta, hogy életem első szerelme és nagyobbik lánya, végül egy tenyésztőtől került hozzánk, mert hogy nekünk elsőre kölyök kell, rázódjunk bele a gyereknevelésbe, aztán majd jöhet egy felnőtt( nem így lett:) Nos, Snooky táncolt is az idegeinken rendesen, volt időnk beletanulni milyen egy domináns kutya, akinek ha úgy tartja kedve erősen szelektív is a hallása. 1,5 éves korában úgy döntöttünk megérett az idő a második ebezetre és akkor megláttuk Blue Ray-t(ma már Blue-t). Szerelem volt első látásra-aki látta már nem is kérdezi miért-kimentünk Snook-al ismerkedni, akkor minden rendben volt, elbeszélgettünk a lányokkal, pár nap múlva érkezett hozzánk a gyönyörűség. A dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna, Blue és Snook összeférhetetlen volt, teljesen biztos volt, hogy előbb utóbb véres összecsapás következne, így Blue sajnos nem maradhatott. Akkor hibának gondoltam, azóta tudom, jól döntöttünk, nem ő volt a mi kutyánk. Hála azóta Blue gyönyörű gazdás kutya lett, olyan embereknél, akiknél jobbat nem kaphatott volna.

Biztos sokakban felmerül miért írtam ezt le, hisz talán rólam sem mutat jó képet,(visszaadtam egy kutyát) de a történet így teljes és meg szeretnék jegyezni valamit! SOHA SOHA nem mondtak rám egy rossz szót sem a Noés lányok, nem éreztem azt, hogy én oda többet nem mehetek, mert utálnak/lenéznek és biztosan nem kapok onnan kutyát! Sokszor olvasom a vádaskodásokat, kivel hogy, milyen módon bánnak, mennyire nem kapnak kutyát… Mégis el kellett telnie, egy hosszabb időnek, míg újra úgy éreztem, ki tudok menni. Szeretettel fogadtak, mindenki nagyon kedves volt, hát ilyen gonoszak ezek a Noésok :) Mi meg persze újra oda-vissza voltunk, a sok gyönyörű kutyától, akik nem értettem miért vannak ott.. Lettek új szerelmeim, de mind plátói maradt, mert nekem mindig a problémás kutyát tetszenek. Tudtam a saját kutyánk mellé, kizárólag egy különösen könnyen behódoló egyed, esetleg egy kölyök jöhet. De ki ad le egy kölyökkutyát…hát azóta tudom ez megtörténhet…

Apróhirdetésben talált egy ismerősöm cserélhető, szuka boxer kölyköt… Szólt nekem, mi pedig már hívtuk is a lányokat, mert egy ilyen hirdetés a szaporítók álma. Így került hozzánk Szofi, aki olyan szerencsés volt, hogy már a hozzám kerülésekor volt végleges gazdija. De se oltási könyve, se oltása így pár hetet nálunk töltött, majd költözött a gazdihoz. Snook-al szuperül kijöttek, nagy játékok voltak, semmi balhé. Persze mikor elment mindketten megsirattuk, ő is sokáig kereste. Akkor tudtam, hogy nekünk második kutya kell, de hogy lehetnék olyan szerencsés, hogy lesz még 1 kölyök?

Ekkor jött Doris. TKata hívott, hogy egy "tenyésztő" leadott 2 boxerkölyköt, tudnánk-e vállalni valamelyiket ideiglenesbe. Szuka párti vagyok, persze hogy Dorist választottam :) Annyit tudtam, hogy sérült a csípője, de hogy ez mit takar, mennyire arról fogalmam sem volt. Este érkezik,várjuk szeretettel.

Megérkezett, egy rettegős, sovány kis baba, aki ahogy meglátott maga alá pisilt, majd elbújt a mosogatógép melletti kis lyukba, ahonnan alig bírtam elő csalogatni. A csípő sérülése elsőre nem volt feltűnő, csak mikor már közelről láttam. A farkát nem tudta felemelni, csóválni nem tudott és nem is akart, a jobb lábát húzta maga után. Bevallom megijedtem, mit fogunk mi egy ilyen kis törékeny kutyával kezdeni, Snook tönkreteszi a maga 28 kg-jával. Pár nap alatt kiderült, hogy Doris mindentől és mindenkitől fél. 5 nap telt el, mire meg lehetett simogatni, akkor is csak a hátát vagy az oldalát a fejét nem hagyta. Hangosabban beszéltünk egymással, maga alá pisilt, a bezárt ajtókat nem bírta, egyből menekülőre fogta. Snookyval nem tudott mit kezdeni, nem ismerte a játék fogalmát, hiába hívta, feküdt le neki, Doris csak morgott rá egy sarokból. Aztán eltelt egy hét és rájött, hogy nem fogják megenni, ekkor elkezdett Snooky felé nyitni, ha a közelben voltam már játszottak, de mindig csak ha Snook feküdt, ahogy felállt, Doris menekülőre fogta. Időközben hozzám elkezdett nagyon ragaszkodni, a páromat bár elviselte, de továbbra sem hagyta nagyon simogatni neki magát. 2 hét alatt mindenkivel megbékélt, de idegenektől nagyon félt. Tudtam, így nem lesz gazdája, félelmetes morgásával bárkit elriaszt :D Elkezdtük oviba hordani, szocializáció céljából, ő nem értett velünk egyet és végig a fenekünkben volt és köszönte senkivel nem akart barátkozni. A virslit is kiköpte, ha más kínálgatta vele. 4-5 hétig jártunk mikor lassan elkezdett oldódni és már bátran játszott bárkivel aki négylábú és a 2 lábúakat is elviselte, amíg mi biztonságos távolságban ott voltunk. Időközben készült róla röntgen, kiderült a lába ficamodott ki, ami kezeletlenül maradt és így nőtt tovább. Biztos, hogy műteni kell, de kb. csak 1 éves korában. Addig alacsony fehérjetartalmú táp és jó minőségű csonterősítő.

Teltek múltak a hetek és egyre jobban megszerettük. Tudtam, én őt nem akarom odaadni senkinek. Itthon ezzel egyedül voltam a párom, nem akarta megtartani, hogy ő egy egészségügyi lutri és amúgy is 2 boxer panelben blablabla :D
Aztán Doris felkerült a gazdikeresők közé és én sírva nézegettem a telefonom, hogy ugye nem hív a Kata, hogy lett rá gazdi, mert nem akarom senkinek odaadni.

Apjukat sikerült meggyőzni, hogy ha február végéig nem talál gazdit, akkor marad. Ezt megírtam TKatának is, aki örömmel írta, hogy van rá gazdijelölt vigyem ki. Na akkor jött a sírás rívás Apának, hogy "De én nem tudom odaadni és csak minket szeret brühüüü, másoktól félni fog"…stb stb. Akkor Apa, mint egy hős hívta Katát, hogy jaj vissza az egész, mi őt már akarjuk. Vajszívű Kata pedig engedett. Sok BUkTa árán a miénk lett :)

Rengeteg gondolkoztam, de tudom, hogy jól döntöttem. Doris a mai napig egy picit rettegős, meg tud ijedni attól, ha fúj a szél, ha leesik egy pille palack, gyakorlatilag bármitől. De ilyenkor mindig ott a gazdi, aki megvédi. Azóta okos alapfokos vizsgás lány lett belőle és rengeteget oldódott, vannak kiválasztott 2 lábú barátai is, akiknek felhőtlenül tud örülni és rengeteg kutyahaver. Persze a mai napig az első Snooky, aki minden gyanús jelre szalad és bármitől megvédi. Soha nem hittem hogy ennyi szeretetet kaphatok majd tőle, az elején azt hittem soha nem fog bennem bízni, mindig ellenségnek tekint majd. Ma már tudom megérte a befektetett energia, ő a mi és csakis a MI kutyánk, a családunk része, akiért semmi pénzért nem válnánk meg. Időközben sajnos a bibis lába elromlott, amit a közeljövőben műtenek, hogy újra ugrálhasson, kéjük mindenki drukkoljon neki!

A lányoknak nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy Doris itt ragadhatott, minden nap rengeteg örömöt ad nekünk még ha szereti is az ajtófélfát rágni. Mindenkit arra biztatunk, fogadjon örökbe, mert életeket menthet és Sorsokat változtathat meg, nincs még egy olyan hálás eb, mint a mentett! Úgyhogy Noás boxert (majdnem) mindenkinek! :)

Íme néhány fotó:

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon