Búcsú Libresstől :(
2013.10.26.
"Furcsa, csak tegnap este amikor sokat szenvedett, lesoványodott kis testét a kezemben tartottam, akkor láttam meg, hogy milyen gyönyörű boxer lány volt. Eddig mindig csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire kizsákmányolt és leharcolt a kis teste, hogy barátságos sötét szemeiben, mennyi nélkülözés és fájdalom látszik.
Az ózdi gyepmesteri telepről került hozzánk, nem tudtunk semmit róla, csak amit a vékony kis teste, szinte földig érő cicejei, borzasztó módon levágott fülecskéje elmondott az előző kb. 6 évéről. De láttunk már ilyet, egy kis szeretet, gondoskodás, kényelem és biztonság csodákra képes. Csakhogy teltek a napok és már néhány hét is, és nem kezdődött el a csoda, nem lett jobban, nem kezdett gömbölyödni, összeaszott kis testébe nem tért vissza az élet.
Orvosi kivizsgálás, labor eredmények, gyógyszerek, a helyzet javult, majd újra romlani kezdett. Kórház, újabb vizsgálatok, újabb eredmények, újabb gyógyszerek, újabb reménysugár. Boxer volt, az egyik legnagyobb lélekkel rendelkező kutya, tudtuk, ha esélye van, akkor csak családban, kényelemben és szeretetben. Ideiglenes befogadó jelentkezett, Évi és Tamás. Mindent tudtak és mindent vállaltak, hazavitték, szeretgették, mindnet megtettek érte - amiért nem tudunk elég hálásak lenni. És jöttek a hírek, jöttek a képek, jobban van, kezd kutyául, pontosabban boxerül viselkedni, ágyban alszik, tesókhoz bújik. Alig telt el két hét újra rosszul lett, újra kórház. Megcsörrent a telefonom és amit ott hallottam, amit akkor mondott a doktornő, azt hittem megnyílik alattam a föld - óriásiak a nyirokcsomói, valószínűleg limfómás. Ugyan biztosat csak a sürgősséggel elküldött és kért cytológia vizsgálat mondhatott, de éreztem, éreztem, hogy a rettegett betegség újra lecsapott az életemre. És bár most nem a szó szerint vett saját kutyámat támadta, de olyan valakit akinek kitüntetett szerepe van az életemben. Mert kár tagadni, ugyan mindegyiket imádjuk, de mégis van valami kapocs, létezik valami szál ami egyikhez másikhoz, ugyan megmagyarázhatatlanul, de jobban odaköt ...
Ebben a pillanatban eldöntöttem, lesz ami lesz hazaviszem, igazi gazdis kutyaként fog szembeszállni a kaszással!!!!! Néhány napot ugyan még muszáj kórházban töltenie, hogy kicsit megerősödjön, hogy legyen ereje küzdeni. De nem volt egyedül, mert Mamus boxerünkkel, akit gerincen lőttek és már hetek óta a kórházban próbáltuk helyrehozni, azonnal egymásra találtak. Összebújtak, pletykálkodtak, Mamus melengette, mert Ő mindig fázott, még jó, hiszen csont és bőr volt.
A sors szomorú fintora, hogy azon a napon, amikor kiderült a borzalom, Mamus azon a napon kezdett el magától pisilni - erre vártunk hetek óta, ezért küzdöttünk ...
Tegnap eredetileg azért mentem a kórházba, hogy hazahozzam, ide hozzánk, a családunkba - de elkéstem ... a limfóma gyorsabb volt, alig 5 nap telt el a diagnózis óta, de hirtelen lebénult és a bénulás borzasztó ütemben terjedt el az egész testén ... nem tudott hazajönni velem ...
A karomba vettem csupacsont kis fejét és akkor láttam meg, hogy milyen gyönyörű kutya volt ... és nem tudtam mást tenni, mint elkísértem oda, ahol soha többé nem kell fáznia, ahol nincs többé fájdalom és rosszullét, ahol minden szép és vidám. Sajnálom, hogy csak ennyit adhattam Neked, ég Veled Libress, mindig velünk maradsz!"

kincy

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon