Győzött a marketing: Mézes Manci gazdis :)
2013.12.19.
Mézes Mancit reklámozó marketing cikkünk (Mézes Manci, a tökéletes kutya) bejárta a világhálót, és mint az alábbi hír mutatja, nem eredménytelenül :)

Mancika karácsonyi ajándéknak gazdit és egy boxertesót kapott ajándékba. Ahogy az alábbi fotók is mutatják, teljes a harmónia: van kanapé, meleg otthon és szerető család :)











Köszönjük mindenkinek, aki segített egy megosztással, hogy Manci gazdijához is eljusson a hirdetés.

Persze Mancikának van még mit tanulnia jó modor témakörben (pl. nem mászunk az asztalra, stb.), de a gazdik nagyon következetesek és kitartóak, így biztos, hogy jól nevelt úrilányt faragnak belőle hamarosan :)

Ha korábban nem is, de a májusi BoxE.R. majálison találkozhatunk majd őnagyságával.

Időközben Mancika írt egy levelet is nekünk első napjairól új otthonában, ime:

"Sziasztok Noés lányok-fiúk!

Hát nagyon hiányoztok ám!
Mindenki azt mondta nekem ott, a menhelyen, milyen jó lesz meggazdisodni...
Hát ahhoz képest, itt nincs ám ölbeheverészés, kanapén fetrengés egész nap, és kolbászkerítés se. :(
Bár meleg van, és a kaja is jó, vagyis hát nagyon-nagyon finom, de mennyiségileg erősen kifogásolható. Háromszor ennyit is meg tudnék enni. És még az asztalon se felejtenek semmi lelophatót a gazdik. :/

Időnként elmegyünk valamelyik Gazdival kettesben is a focipályára, és akkor az jó, mert vannak nála falatkák, amiket el lehet kunyerálni. :) Bár nehéz kitalálnom, mit is kell csinálni érte, mert néha akkor kapom ha odamegyek hozzá, néha meg hiába megyek oda, le is kell ülnöm, aztán van amikor hiába ülök ott szépen, biztos valami mást kéne csinálnom, csak nem értem. De azért csak sikerül kunyiznom falatot néha, és akkor jár mellé simi is, és az jó. :)
És képzeljétek el, Gazdiék nem szeretnek látni a kanapén! A jó puha, kényelmes kanapét teljesen kisajátítják, de annyira, hogy még akkor sem mehetek fel rá, ha épp ők nem is akarnak ráülni! Horribile dictu! Irigyek!
De ha nem látják, azért csak felmászok, mert egyszerűen muszáj!
Gazdiéknak van már egy ebük, egy idősödő ficsúr, irigy, magának való pasas. Ugyan lelkesen körbenyalogatott mikor megérkeztem, de a helyéül szolgáló kosárkába nem akart beengedni, ezért gazdiék kénytelenek voltak beszerezni egy matracot, ami elég nagy ahhoz hogy mindketten elférjünk rajta. Na, az Öreg ezt is ki akarja sajátítani, ami azért roppant kellemetlen, mert a Gazdik szerint az az én helyem is. Ja, és van egy csomó játéka, de azokhoz én nem nyúlhatok. Na, nem mintha szívesen rágogatnám az imádott gumikarikáját, ami mindig csupa nyál, és morogva védi, de azért egy labdát igazán adhatna néha a háromból. :(
Bosszúból időnként felugrok a bejárati ajtóra és megcsörgetem a zárban lógó kulcsot, mire az Öreg azt hiszi hogy valaki be akar jönni és rohan riasztani. Ez olyan muris! :D
Gazdiékkal szoktunk még néha jót játszani a focipályán, a legjobban azt szeretem amikor valamelyikük elszalad, mi meg az Öreggel utána, és megpróbáljuk leteperni. :D
Anyagazdi szerint egy „manipulatív dög” vagyok. Azt ugyan nem tudom hogy mi az a manipulatív, de a dögöt a leghatározottabban visszautasítom! Hát én nem vagyok dög, én élek, nem látja?! Anyagazdi egyébként is elég sokat kiabál, pláne ha lebukok a kanapén. Apagazdi kedvesebb és olvadékonyabb, elég csak riszálnom egy kicsit és máris kedvesebben beszél és simiz is sokat.

Hát így állunk most...

Gyakran gondolok Rátok, a simikre, a kukából kilopkodható finomságokra, a jó társaságra. Gazdiék megígérték, hogy tavasszal ellátogatunk hozzátok, addig is legyetek jók, és adjátok át üdvözletemet a haveroknak!

Nagy puszi az orrotokra!

Manci, az édes"

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon