Minden jó, ha a vége jó :)
2014.01.02.
A Boxermentő fajtacsoport életre szóló felelősséget vállal védenceiért, ahogy a NOÉ Állatotthon is az összes gondozásába kerülő állatért. Tehát aki egyszer már a védencünk volt, az mindig is a 'mi gyerekünk' marad. Bármikor kerül is bajba, mi ott vagyunk és segítünk.

Sajnos az évek tapasztalatai azt mutatják, hogy sok esetben szükség is van erre, ahogy Bruno esete is jól mutatja.

2009-ben került a gondozásunkba az akkor 4 éves, jó kiállású, egészséges boxer kan.



Egész addigi életét kennelben töltötte, neveletlen volt, szertelen, még a nevére sem igen hallgatott.



Hamar sikerült őt örökbe adnunk: szerető, gondoskodó családba került.

Teltek, múltak az évek. Minden rendben volt. Brunó beilleszkedett, szocializálódott, a család teljes értékű tagja lett.

Sajnos az élet úgy hozta, hogy 5 évvel az örökbe fogadást követően a gazdi élete összeomlott. A mostanában annyira ismerős történet: válás, hitel, stb. A gazdi lakhatása is megoldatlan (a bank vitte a házat), a kutyáé még annyira sem. A gazdi sírva hozta vissza Brunót, aki nem értette, hogy mi történik vele????

Mi is teljesen kétségbe estünk, hiszen láttuk Brunó tanácstalan, kapkodó tekintetét, ahogy távolodó, síró gazdája után nézett, és rohant volna, ha nem fogjuk a pórázt :(

Azonnali ötletelésbe kezdtünk, hogy szegény Brunót hogy tudnánk családi környezetbe elhelyezni, hogy minél kevésbé viselje meg őt az elválás.

Eszünkbe jutott egy régi örökbefogadónk, aki már több védencünknek nyújtott szerető otthont, és aki folyamatosan támogatja Boxer fajtamentő csoportunkat.

Náluk élt 2009 óta, többek között, Gordon kutyánk is, akit 10 évesen adott le korábbi gazdája az Illatos útra, innen került a Boxer fajtamentő csoport védőszárnyai alá.


Sajnos Gordon 4 együtt töltött év után átment a Szivárványhídon, akkor már 14 éves volt. A gazdik már gondolkodtak egy új kutyus befogadásán, így felhívtuk őket, hogy esetleg Brunónak, aki már 9 éves, adnának-e egy esélyt.

Természetesen nem mondtak nemet, így Brunó még a bekerülése napján ágyban alhatott, és szerető kezek simogatták tovább.





Brunó az évek során megöregedett, arcideg bénulás miatt a homlokának egyik oldala izomsorvadás miatt beesett.



Az elválással járó stressz és az új környezet miatt epilepsziás rohamok kezdtek jelentkezni nála, de ahogy megszokta új környezetét és társait, ezek szerencsére ritkultak.



Brunó mostmár teljes értékű tagja a csapatnak: a többiek elfogadták és az új gazdik is nagyon szeretik.









Köszönjük ismét a gazdiknak, Sacinak és Gábornak, hogy gondolkodás nélkül segítő kezet nyújtottak egy bajban lévő boxernek.

Sok boldog, együtt töltött évet kívánunk Brunóka :)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon