Brokkoli gazdihoz került – avagy az ideiglenes befogadás nehézségei
2014.09.06.
Mindig is tudtam, hogy ideiglenes befogadónak lenni nagyon nehéz, sokszor kerültem is már kemény helyzetbe emiatt. Ha hosszú hónapokon, vagy akár éveken át velünk él egy kutya, a kölcsönös érzelmi kötődés kialakulása elkerülhetetlen. A kutya szemszögéből talán még rosszabb a helyzet, hiszen minél több időt tölt el az ideiglenes befogadójánál, annál jobban kötődik hozzá, és mondanom sem kell, hogy ő nincs tisztában az „ideiglenes befogadó” fogalmával. Általában rossz körülményekből érkező, szomorú sorsú, megtört lelkű kutyákról van szó, akik ennélfogva különösen ragaszkodóak és hálásak azért, hogy végre tartozhatnak valahova, ahol szeretik őket. Nekik természetesen mi vagyunk a nagybetűs GAZDIK, akihez foggal-körömmel ragaszkodnak, akihez végre tartozhatnak, és akiért mindent megtennének. Félelmetes az a megfelelni vágyás, amit az ideiglenes kutyáinknál tapasztalhatunk, mondhatni laikus számára is észrevehető a különbség köztük és a saját, „elkényeztetett” kutyáink között, akik beleszülettek a jóba, és sosem kellett nélkülözniük semmiben.

Ez mind szép és jó, egészen addig, míg az ideiglenes kutyánkért, akit egyébként a hosszú hónapok alatt már nagyon megszerettünk, egyszer csak bejelentkezik valaki. Egy gazdi jelölt. A gyomrunk összeszorul, és nem tudjuk, hogy most ennek örüljünk, vagy sem?! Mert hát örülni kellene, hiszen, végre gazdija lesz a kis pártfogoltunknak, sok év nélkülözés után végre ráragyogott a szerencse, végre lesz, aki őt is szeresse. Nade biztos jó helye lesz? Biztos ott is annyira fogják szeretni? Szegénykém nem érdemel már több szenvedést, ha esetleg nem válik be a dolog, az még nagyobb törést okozna a kis lelkében. És egyébként is, hogy hagyjuk ott valaki számára idegennél? Nem fogja érteni, hova megyünk, miért „hagyjuk el”, mikor ő mindent megtett, hogy megfeleljen…

Nem lehet nem könnyes szemmel otthagyni, és hiába tudjuk a lelkünk mélyén, hogy most valami nagyon jó dolog történt, valahogy nem úgy érezzük…

Brokkoli majdnem egy évvel ezelőtt, 2013 szeptemberében került be a NOÉ Állatotthon / Boxer fajtamentő csoportjához, akik annak rendje és módja szerint első körben megpróbálták az eredeti gazdit megtalálni, és eleinte úgy tűnt, hogy sikerrel is járnak, de a "gazdi" végül nem tudni milyen okból, de mégis visszakozott, így sajnos elmaradt a Happy End...



Brokkolinak szerencséjére nem sokáig kellett szembenéznie a menhelyi lét kilátástalanságával, mivel gyorsan hozzánk került, és ezáltal egy népes és összeszokott boxer falka tagjává vált, ahova gyorsan be is illeszkedett. Láthatóan eddigi életében nem sok szabály volt felállítva, jó sok „megbeszélnivalónk” volt egymással, mint például:

- ne húzd folyamatosan a pórázt (rettenetesen sok volt a futnivalója, és nagyon nehezére esett lassan láb mellett haladni, amikor póráz volt rajta),
- gyere vissza ha hívlak (hajlamos volt 10 perces vadkereső magánakciókra, míg én hiába kiabáltam utána),
- tartsd tiszteletben az én, valamint a falkatársaid kajáját,
- és ne „vadássz le” minden idegen kis kutyát, akit séta közben meglátsz.

Ezzel az utóbbival azért rendesen megdolgoztunk, mire megértette, mit is szeretnék tőle. Sajnos nem egyszer hozott kellemetlen helyzetbe séta közben, ezért ezt nagyon gyorsan helyre kellett rakni a kis fejében. Szerencsére nagyon meg akart felelni nekem, és nagyon rosszul érezte magát ha haragudtam, így elég jól haladtunk, egyre több helyen tudtunk póráz nélkül megjelenni konfliktusok nélkül.


Mindemellett egy igazi kis Tündér volt (így is hívtam), akire ha ránéztünk, elolvadtunk. A közel egy év alatt, amit velünk töltött, teljesen beilleszkedett, és az életünk részévé vált. Minden reggel ahogy meghallotta az ébresztőórát már jött is köszönni, és jellegzetesen csóválta az egész kis fenekét, farok híján. Imádott minket, és bármit kértünk tőlük, bárhova mentünk, mindig ő volt az első.


Rengeteget tudott futni, és fáradhatatlan volt. Imádott nagyokat rohangálni, birkózni a többi boxerünkkel, majd a babzsákban, velük összebújva pihente ki a boxerlét fáradalmait. Végre boldog élete volt, és legszívesebben minden percét velünk töltötte volna.

Sosem értettem, hogy ez a kis Tündér hogy nem kell senkinek?! A közel 1 év alatt, amit velünk töltött, jöttek-mentek a kezünk alatt az ideiglenes boxerek. Megérkeztek, majd pár hónap múlva gazdihoz kerültek, de valamiért Brokkoli senkinek sem kellett.




Már-már azt hittük, hogy örökre velünk marad, de igazából nem is bántuk volna nagyon, igazán a szívünkhöz nőtt.
Persze ilyenkor szokott jönni a nagy fordulat, egyszer csak jött egy pár, és jelezték, hogy nekik nagyon megtetszett Brokkoli. Hirtelen görcsbe is rándult a gyomrom, de mikor megtudtam, hogy két yorkshire terrier mellé gondolták, egyből tudtam, hogy Brokkoli zsákmányösztönével nem fog működni a dolog. Meg is mondtam nekik, de mikor következő héten megjelentek a kis kutyáikkal, és Brokkoli teljesen semlegesen működött köztük, még akkor sem kapcsolt be rájuk, mikor futottak, így kénytelen voltam rábólintani a dologra, hiszen a másik megoldás az lett volna, hogy én fogadom örökbe. Azt meg még sem tehettem, 4 saját kutya bőségesen elég.

Szerencsére egy nagyon szimpatikus párt ismerhettem meg a gazdijelöltekben, akik nagyon nyitottak voltak, és minden „használati utasításomat” ügyesen alkalmaztak, és azt is megígérték, hogy járni fognak vele kutyasuliba is. Sok gondolkodni valóm nem maradt, csak a rossz érzésem, hogy meg kell váljak Brokkolitól…

Személyesen vittük el, hogy még utoljára meggyőződhessünk róla, hogy minden rendben lesz. Példásan viselkedett, nem maradt más hátra, mint elengedni.


A hazaútról inkább nem mesélnék, mindketten némán ültünk az autóban, hirtelen üres lett minden, hiába várt otthon másik 6 kutya. Az az egy vigasztalt, hogy tényleg jó helyre került, olyan gazdikhoz, akik mindent megtesznek, és azóta is fényképekkel „igazolják”, hogy minden rendben van. És a kicsiknek sincs bántódásuk, büszke vagyok Brokkolkára.


Nagyon boldog gazdis életet kívánok neki Drága Brokkoli, ha valaki, akkor Te igazán megérdemled! :)

Majoros Tamás

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon