Elvira családot kapott Húsvétra :)
2015.05.01.
Húsvét nagy örömet hozott nekünk, hiszen egyik kedvencünk, a sokkosan, sérülten bekerült Elvira kutyánk gazdihoz költözhetett :)

Szerető család várta a még mindig kicsit félős, kicsit bizalmatlan lányzót, és egy hatalmas kert, ahol kedvére játszadozhat.





A cicával is nagy barátságba keveredett :)








A beköltözés óta eltelt jó pár hét, és most kaptunk híreket és képeket a gazditól :)

"Kedves Noésok! Kedves Kata!

Tartozom a beszámolóval Elvira kutyáról, aki nálunk az Elza nevet kapta. :)

Nagypénteken került hozzánk, lassan egy hónapja van köztünk! A kezdeti félelem, bizalmatlanság fokozatosan javul, kb. egy hét alatt megszokta az új környezetét, a napirendet. Az első napokban kizárólag bent tartottuk, nem akart sehogyan sem kimenni a kertbe, ha ki is tudtuk csalogatni, gyorsan elvégezte a dolgát és már szaladt is föl a teraszra az ajtó elé. A házban sem maradt semelyik helyiségben egyedül, mindig követett valakit, leginkább engem. :) A cicánkkal elejétől kezdve barátkozni akart, legelőször neki volt hajlandó farkat csóválni. :) Mostanra a macska is elfogadta Elzát, már hajlandó vele egy szobában aludni, és azt is elviseli, hogy a kutya nyalogatja... :)

Elzának kezdetben nem volt kutyaháza, de mióta az is megoldódott, többet van a kertben, sokat alszik a házában is. Mikor reggel dolgozni megyünk, kiengedjük, napközben ritkán akar bemenni mamával, úgy vettük észre, most már jobban érzi magát odakinn. Este viszont mindenképp bejön, bent alszik. Nagyon szeret labdázni, ez már az esti rutin részévé vált. Vannak gyengéi: a fiam plüssállatai... és a cipők... Ezeket nem (mindig) rágja, de folyton begyűjti a saját fekhelyére. :) A hasa feneketlen tó, bármit hajlandó megenni (kivéve a fehérrépát... :D )

A sétákkal próbálkozunk, nemigen akar kijönni a kapun, bár valahol megértem, hiszen ahogy vidéken, nálunk is szinte mindenhol van kutya, vagyis ha az ember kutyát sétáltat, ugat az egész környék. :) A terv inkább a hosszabb kirándulások, pl. tanösvények bejárása a környéken, ha eljön az az idő, amikor le tudom venni róla a pórázt. Autózni eddig kétszer vittük (egyszer az állatorvoshoz, ott is nagyon jól viselkedett), beszállni ugyan nem akart, de az utat jól viselte, nyugodtan utazott.

Most már határozottan örül, amikor hazaérünk, vágtat a kertben (és a házban...) mint egy nagy ló... :) Csóválja a farkát nekünk, mindenkit külön-külön üdvözöl ugatással, sőt az otthon lévőknek is "szól", vagyis mamának és a macskának is, hogy megjöttünk. Irtó aranyos, amikor szó szerint röhög, fülig érő szájjal. :D Eddig is láttam már kutyát nevetni, de még soha nem láttam boxer(keveréke)t nevetni... :D Nagyon vicces. :D

Nem akarom ilyen hosszúra nyújtani a levelet, szeretném megköszönni Nektek Elzát, hogy befogadtátok, hogy gondoskodtatok róla, hogy meggyógyítottátok a testi sérüléseit és ápoltátok a lelkét. Köszönöm, hogy elhoztad hozzánk, Kata, köszönöm, hogy a mi kutyánk lehet.

Minden jót :) "









Sok boldogságot Elvira, vagyis Elza :)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon