Márná új élete :)
2015.10.22.
"Sziasztok! Én vagyok az! Márna. Ja nem, bocs az új gazdijaim a Spencer nevet adták nekem, ezt még meg kell szoknom. Az új apukám azt mondta, hogy nagyon szereti a régi Bud Spencer filmeke és úgy gondolja, hogy a Spencer név illik hozzám… akkor most már híres vagyok!



Már egész jól megszoktam az új helyemet, az új kutyatesóm Abby néha még kicsit morcos, de én azért kedvelem, szerintem, ha kicsit jobban megismer, ő is megkedvel majd engem... Azt hiszem, hogy kicsit féltékeny szegény, de ez érthető, hiszen ő egy kis hercegnő, akit most kitúrtam a trónjáról.







Szóval tetszik a hely, csak ezek a lépcsők ne lennének. Tegnap még egész jól megúsztam, mert Apa volt olyan kedves és felvitt és le is hozott, ahogy egy herceghez illik, de másnap Anya azt mondta, hogy ezt gyakorolni kell…. Hát én aztán nem!!!
Na jó, kb. félórányi könyörgés után mégis elszántam magam és megpróbáltam. Látnotok kellet volna a reakciójukat, mikor végre megcsináltam! Tisztára bolondot csináltak magukból örömükben, miközben halálra dicsértek! Nekem tetszett! Miután lefele sikerült, kitalálták, hogy menjek újra fel! Na szuper! Nem bánnám, ha eldöntenék, hogy mit akarnak. Szóval megpróbáltam lefele is, próbálkoztam, de egyszerűen nem tudtam eléggé kinyújtózni, hogy leérjenek a mellső lábaim a lépcső aljáig és elérhessem a jutifalatot… Végül feladtam és lementem érte… nem is olyan vészes ez a lépcsőzés.
Mint látjátok, nagyon igyekszem, mindenben megfelelni. Ez eléggé fárasztó dolog, ezért szeretek nagyokat szunyálni. Kedvenc helyem a kandalló előtt van. Esős időben aztán még kellemesebb ott pihenni, ha be van fűtve.





Egy dolog van, ami fura nekem, hogy a gazdim minden reggel elmegy valahova és csak délután jön haza. Olyankor nagyon tudok örülni neki! Amikor először gyakoroltuk az egyedül maradást, azt hittem, csak hülyéskednek a kétlábúak… hiszen itt van nekem Abby. Mondjuk azért kicsit elbizonytalanodtam, amikor elmentek mindketten, de aztán egyszerűen lefeküdtem és vártam. Azt hiszem a gazdik jobban hiányoltak minket, mint mi őket, mert nagyon hamar visszajöttek. Viszont egyértelműen az a legjobb, amikor mindenki itthon van. Nagyon szeretek összebújni valakivel, pl. egyszer összeszedtem minden bátorságomat és bebújtam Abby mellé a kosárkájába. Abby csak rámnézett egy pillanatra, aztán odébb csúszott, hogy én is elférjek. Ez annyira jólesett! Egyre jobban érzem magam a családommal és Abbyvel.







Múltkor viszont el kellett mennem Apával állatorvoshoz, mert köhögök, amikor izgulok. Lehet hogy megfáztam kicsit. Na, azt a kétlábú doktornőt nagyon nem kedveltem. Bár igazán kedves volt velem, én azért megmutattam neki a fogaimat, hogy milyen szép fehérek és erősek. Erre rám akartak adni egy szájkosarat, így nem volt más választásom, mint hogy belecsípjek a gazdim ujjába, mert annyira megrémültem. Persze, hogy Apa rögtön elárult mindent Anyának, aki pedig rögtön mondta, hogy akkor most gyakoroljuk a szájkosár felvételét is… Nagyon örülök! Hát unatkozni itt biztos nem fogok…





Még azt el kell mesélnem nektek, hogy egyik este, Abby és én rövid ideig egyedül maradtunk a házban, amíg Apa elment Anyáért valahova. Kb. 10 percet voltak oda, de igazán szólhattak volna, hogy a konyhai szemeteszsák felrobban! Komolyan, csak úgy, magától!!! Azt hiszem legközelebb inkább elkísérem a gazdiékat…



Szóval mint látjátok, jól elvagyok itt Németországban.

Üdv, Spencer"


Sok boldogságot Spencer (Márna) új családodban :)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon