Mézes Manci gazdis hirek 2 év után :)
2015.12.11.
Kedves Noés Lányok/Fiúk!



Lassan két éve lesz, hogy egy szép decemberi nap estéjén elhoztátok nekünk Mézes Mancit.
Ő sem véletlenül kapta a nevét tőletek, édes mint a méz, bújik, hízeleg, azóta is szakadatlanul.

Séták alkalmával is képes az -akár csak minimálisan is fogékony- emberi egyedeket menet közben levenni a lábukról, azzal a hamisíthatatlan "szeressssengeeem" nézésével, amit ti is annyira jól ismertek. :)

Manci az elmúlt két évben rengeteget tanult, bár a férjem az első két hétben rásütötte a "nem az eszéért szeretjük" jelzőt, de később kiderült, nem buta kutya, csak meg kellett tanulnia tanulni. Mivel sose foglalkozott vele senki, sokszor, és még többször, és még annál is többször kellett ismételni a dolgokat, de egyre könnyebb lett vele a tanulás is, és az élet is.

Már nem fél a lifttől, a lépcsőtől, ismeri a lakótelepi sétákhoz elengedhetetlenül szükséges parancsokat, a "megáll", "ül", "várj meg", "fekszik", "fúj", "hagyd", "elég", "gyere ide", gyere vissza", "erre gyere", "nem" "mit csinálsz" szavakat. Nem szereti az alkoholszagot és a sötét ruhába öltözött férfiembereket, ezeket ugatással jelzi. Más, idegen kutyákkal szemben mindig érdeklődő, az esetleges agresszív fogadtatásra sem válaszol agresszióval, egyszerűen arrébb megy.

Messzebbre történő kirándulások alkalmával az ismeretlen terep minden négyzetcentiméterét muszáj felfedeznie, minden falevél, bogár, ág, bog, fűszál, vadvirág, pókháló, nyom érdekes, mindent meg kell szagolni, fel kell fedezni, meg kell nézni és utána kell járni. Ha mi sétálunk 6 km-t, ő közben minimum 30 km-t rohangál. Ilyenkor a behívás sajnos nem 100%-osan eredményes, mérhetetlen kíváncsisága néha átmenetileg megsüketíti, de már ismeri azt a hangsúlyt amire mindenképp jönni kell. :D

Hihetetlenül figyelmes a gyerekekkel és a felnőttekkel egyaránt, idegen emberrel, gyerekkel ismerkedve nagyon figyeli a reakciókat, pontosan kielemzi hogy kivel meddig szabad elmenni, sosem erőszakos, és a legkisebb negatív jelre visszavesz a lendületből. De van a társaságban olyan gyerek is, akivel lehet játszani, vele a fűben kergetőzve, vagy az avarban hempergőzve hancúroznak. :)

Bolondos, mindig játékra kész természetével vidámságot hozott, és még a majdnem mindig morcos öregúrra, Brúnó kutyánkra is nagyon jó hatással van.

Szerencsére Brúnó betöltött 9. éve ellenére nagyon jó egészségi állapotban van, így reggelente együtt szaladgálnak, és ha Manci játékra hívja Brúnót, akkor az öreg is "felveszi a kesztyűt". :)

És hát be kell valljam, a kanapé-kérdésben megtörtem... Bár elveim eleinte sziklaszilárdak voltak a tekintetben, hogy a kanapé az emberek pihenésére szolgál, tavaly karácsonytájt szívem megenyhült, és azóta, csak és kizárólag engedéllyel, de feljöhetnek a kanapéra is. Ezt leginkább közös vasárnap délutáni tévézések-filmnézések-szunyókálások közepette szoktuk gyakorolni, és jó! :) De az ágyat tényleg nem adom!!!! :D

Így, két év elteltével is köszönjük Nektek Mancit, csodálatos tündérbékakirálylány. És mindenkinek üzenem, hogy bátran látogasson el hozzátok, mert gyémántok hevernek ott a ketrecekben, akiknek csak egy gazdi szeretete és törődése kell, hogy igazán ragyogóra csiszolódjanak!



Üdv,
Viki


Forrás: Szalay Mona












Forrsá: Szalay Mona










Forrás: Keszei János

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon