Lilike 1éves lett
2009.10.25.
SZÜLINAPOM VAN!!!!! Az elsõ szülinapom!!!! Jupijé! És este kapok ajándékot!!!!! És ma még a szokottnál is többet ajnároznak!! Nem teljesen vagyok tisztában vele, mi az a szülinap, de valami nagyon jó:)

Régen nem írtam, azóta sok minden történt velem. Már legalább ötmillió fotó készült rólam, néha már-már terhes ez a sok fotózás, de megadóan tûröm, én, Lili primadonna. Itt találsz rólam pár fotót.
Hol is kezdjem? Nyáron pár napra vendéget fogadtunk, egy – ez meredek, tudom – kutyát, akit Cicának hívnak! Õ egy törpeschnauzer. Rettenetesen megörültem neki, és mindenképp meg akartam ízlelni vele „szívtõl szívig”-nevezetû, saját fejlesztésû csókomat, amely szívembõl és tüdõmbõl indul és a másik szívénél (általában a garatig jutok) ér véget. Cica menekült, ilyet!, azt hitte, bántani akarom, vagy csak visszahúzódó – én nem adtam fel, végigkergettem a házon, a kerten, közben ugráltam, hasaltam, hogy értse: játszótársi csókot szeretnék csak adni. Azt hiszem, õ is megijedt a dinamizmusomtól. Állítólag a fiúkra is rémítõ hatással vagyok. Elveszem elõlük a hódítás lehetõségét és erõteljesen jelzem, hogy nálam nyitott kapukat döngetnek:) Erre betojnak, nem tudnak a helyzettel mit kezdeni. Mondjuk attól félek, Gazdiék nem nagyon engednék, hogy kezdjenek a helyzettel valamit. Pedig nemrég igazi nagylány lettem – Gazdi ettõl ideges lett, mert emiatt vár rám valami, amiben a doki bácsim is benne van – úgyhogy én nem izgulok, a dokinál mindig rengeteg jutalomfalatkát kapok.
Na de vissza Cicához: egész jól megbarátkozott velem. Õ egyébként benti kutyus, de a vendégség végére azért ráérzett a kert ízére:) Ó, én imádom a kertet! Hol vannak már azok az idõk, amikor Gazdinak testi erõt kellett alkalmaznia (felemelt), hogy a kertbe menjek! Imádom a kertet, a füvet, már megtanultam diót törni (Xara barátnommel állítólag az idei diótermés tetemes részét megkaparintottuk), imádok fürdeni, fürdés után homokozni. Errol láthattuk is pár képet. Ez igazán csúcsszuper dolog, csak sajnos utána Gazdi úgy viselkedik, mint Cica, vagyis nem akarja a csókomat. Egyébként a legtöbbször nem hagyok neki választási lehetõséget, csattan a csók és kész! Nagyon szeretek puszilkolódni! Akinek puszihiánya van, látogasson meg!
Gazdi odáig van az örömtõl, hogy sikerült belõlem ölbeboxert nevelnie. Én pedig büszke vagyok magamra, hogy sikerült ölbegazdit nevelnem! Mindegy, számítógép elõtt dolgozik, tévé elõtt szórakozik, hintaágyban ringatózik, egy aprócska Liliembrió mindig elfér az ölében! Ha ilyenkor sóhajtana és valami ostoba dologra hivatkozna (dolgozik a gépen vagy ilyesmi), csak rá kell emelnem lassan mélybarna, fényes szemeimet, sóhajtanom egy nagyot és némán is emlékezetébe idéznem a szállóigévé lett mondást: „4 hónapig szenvedtem…”
Ó, szerencsére van egy nagynéni a családban, Kati, de mi Xarával csak Sütikének hívjuk, aki igazán a helyünkön kezel minket. Értsd: süti nélkül nem jön (Gazdiék kilátástalan harcot vívnak ez ellen), órákig simogat minket, mindent megért, és ha Gazdiék elutaznak, akkor irány a kanapé! A kanapé a szupertilos helyek közé tartozik egyébként, de van egy-két stratégia, amivel mégis bevehetõ. Egyik Sütike. Másik stratégiához kell egy alvó Gazdi, aki szükség esetén mélyebben alszik a kelleténél, legalábbis úgy tesz. De ez titok! Szóval, õt elnyomja az álom a kanapén. Én lassan odasettenkedem és halkan felmászom Gazdira (ugye, milyen érdekes, hogy nem ébred fel?). O nyekken egyet, majd eligazít úgy a pléden, hogy létfontosságú szerveit azért ne nyomjam. És már lehet is húzni a lóbort. Ha Anyagazdi meg is lát, melyik anyának lenne szíve felébreszteni fáradtságtól letepert magzatát és vele összefonódott, egész napos komoly házõrzésben elcsigázott ölebét? A házõrzés tényleg komoly! MÉG a süniktõl IS megvédjük a házat! Ne tudjátok meg, hány süni szelte át ezt a kertet! De egy sem maradt jelzetlenül! Akkor ugatunk, egészen addig, amíg valamelyik gazdi ki nem jön és át nem teszi a betolakodót a szomszéd kertbe! Nem is értem, egy sünimama miért gondolta úgy, hogy nálunk jobb helyen nem szülheti meg kicsinyeit. Persze lehet, hogy testõrökre volt szüksége. Gazdiék apró kerítést húztak a fészek köré (hogy megvédjék a testõröktõl), mi pedig Xarával vigyáztunk a babákra!
Xarával elválaszthatatlanok vagyunk. Bár, de ez titok, nem könnyû a természete. Én csak pszichoterroristának hívom. Persze a Gazdija védi, és azt mondja, ez dominancia, de hát normális, hogy nem engedi, hogy megegyem azt, amit õ otthagyott, sõt, inkább magába szuszakolja, csak ne legyen az enyém? Kis méregzsák. Néha tisztára megfélemlít, ahogy ilyenkor rámmorog és ugat. De más helyzetekben is gyakran használja az akusztikai hadviselést – talán inkább akusztikterroristának kellene hívnom? Szóval testi erejével nem sokra megy, de kitartásával, hangjával annál inkább. Sokszor lestoppolja Gazdi ölét, ha elõbb fut be a nappaliba, mint én, és akkor nem enged oda a SAJÁT gazdimhoz! Bezzeg, amikor végre sikerült elkucorodnom gazdim ölében, Xara odajön, átsétál a hátamon, és befurakszik!! No de én nagyon béketûrõ vagyok. Továbbra is vallom, hogy az élet nagy problémáira két megoldás van: 1.) leülsz, 2.) lefekszel. A másodiknál gazdik mindig elnevetik magukat, „Lili, nem lehet mindent ezzel elintézni!”, de aztán mégis csak el lehet:)
Most már jó ideje otthagytam a kertet, itt az ideje, hogy visszatérjek és rendet csináljak! Nagyon komolyan tudok ám ugatni!!

Rengeteg „szívtõl szívig” csókot küld minden Boxermentõnek,
Lilike

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon