Jake és Pearl története
2011.02.15.
Lassan már két éve annak, hogy a kisfiammal elhatároztuk, hogy örökbe
fogadunk egy kutyát. Nem véletlenül döntöttünk e fajta mellett, hiszen volt már
boxerünk. Így került hozzánk Jake, 2009 márciusában - nyolc hónaposan -
fajtamentőktől.

Hát, nem unatkoztunk mellette, mert folyton a rosszaságon járt az esze. Gergőben igazi társra talált, így már ketten tornáztak az idegeimen.





Nekem csak akkor jutott egy szusszanásnyi időm, mikor ők a csínytevésekből kimerülve, kinyúlva pihentek.

A rosszalkodások dacára is, mindig akadt Jake számára is valami meglepetés vagy „vásárfia”.


Ennek ellenére sokszor gyötört a lelkiismeret-furdalás, hogy kedvencünk sokat volt egyedül, míg mi dolgoztunk, iskolában voltunk. Ő is kifejezte nem tetszését, hiszen amit lehetett tönkre tett. Szétrágott seprű, locsolókanna, kerti csap, földből kirángatott virágok jelezték: a fiatal úr unatkozik egyedül. Ezért lassan megérett a gondolat: Jake mellé egy társ, hogy ne legyen
magányos, míg mi távol vagyunk napközben. Így 2011. január 8-án újabb mentett kutyus került hozzánk, Pearl. Jake rettentően örült neki, ami az arcára is rá volt írva.



Pearl a jobb szemére korlátozottan lát, mivel a múltjában valaki fejbe verhette. Ez azonban nem akadályozza abban, hogy egyre felszabadultabban játsszon, és lassan megtalálja a helyét a
csapatban.





Örömmel játszanak kint az udvaron, és utána szívesen melegszenek a kandalló előtt mindhárman.





Már nagy a „szerelem”, így elmondhatjuk, hogy Pearl-el családunk négytagúra bővült.







Köszönjük NEKTEK, hogy segítettetek nekünk, és nekik is ebben.

Üdvözlettel: Móni és Gergő

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon