Dia és Mo története
2011.03.03.
Kicsit messziről kezdem... A boxeres életünk azzal kezdődött, hogy kinek is adjam az 1%-ot? Sok állatmenhely honlapját, működését figyeltem hónapokon keresztül. Azonban mind közül kimagaslott a Noé, a Minimenhely részleg, majd a megalakult a speciális programok. Figyelemmel kísértem az interneten megjelenő híreket, majd tavaly nagy örömömre, megrendezésre került a III.Boxermajális. Rábeszéltem a páromat, hogy menjünk el, és azt hiszem véglegesen ott vesztem / vesztünk el.

Dia
A Boxermajális után már rendszeresen nézegettük a bekerülő kutyusokat, majd megbotránkozva néztük végig a vasadi szaporítótelepi mentésről szóló fényképeket. Kilátogattunk az állatotthonba ekkor már örökbefogadási szándékkal és Diára esett a választásunk. Másnap reggel telefonon kaptuk a jó hírt, hogy minket választottak Dia új családjának. Lázas készülődés, majd megérkezett Ő. Félős, riadt - írták róla, de 1 óra múlva már a kanapén landolt az ölemben, boldogan. Hazaértem - nézett ránk csodaszép barna szemeivel és mi tudtuk, hogy bizalmat szavazott nekünk egy új, boldog kutyaéletre.





Mo
Dia érkezése után sokszor éreztük egy-egy hosszú munkanap után, hogy szüksége lenne egy biztonságot adó társra. Mivel akkor már többször voltunk kint látogatóban a menhelyen, ismertük az ott lévő kutyusokat és történetüket. Számunkra érthetetlen módon az egyik legkedvesebb, legnyugodtabb kutyusra nem akadt jelentkező. Ő volt Molnár - akit szintén a vasadi szaporítótelepről mentettek. Egy menhelyi közös séta után bennem eldőlt, hogy Ő lesz a második kutyagyerekünk. El voltam ájulva tőle, kedves, simulékony, ölbe mászós volt. Ettől kezdve az összes létező módszerrel elkezdtem Gazdiapu passzírozását, hogy fogadjuk örökbe Molnárt is. Alapos megfontolás után végül beadta a derekát, és az ideiglenes befogadó gondos kezei közül hozzánk került Dia után 3 hónappal, és az elmúlt időszakban egyre jobban oldódik és megtalálja a helyét a családban.



Nagy feladat 2 kutyát ellátni, különösen ha egyikük - mint Mo - krónikus beteg. A nehézségek ellenére azonban soha, egyetlen percig sem bántuk meg, hogy mindkettőjüket örökbe fogadtuk.
Ha rájuk gondolunk, mosolyt csalnak az arcunkra. A hihetetlen emberközpontúságuk és belőlük áradó folyamatos szeretetbomba miatt elképzelni sem tudunk jobb kutyát a boxernél. Szerencsére a két kutya között nagy az összhang és fantasztikusan kiegészítik egymást. Dia az okos, mozgékony, szertelen gyagya csacsink, míg Mo a nyugodt, bújós, igyekvő típus. Dia a simulékonyságot és nyugodtságot tanulja Mo-tól, Mo pedig Dia eszességéből ellesett dolgokat kamatoztatja. Összefoglalva: tökéletes páros.



Fokozatosan nyíltak meg, adták nekünk szívüket, szeretetüket, bizalmukat. Szomorú volt tapasztalni, hogy, nem tudták mire való a labda, a kötél, a bot (ha nem verésre használják), hogyan kell játszani, önfeledten rohangálni, nyugodtan aludni a biztonságos, meleg otthonban és hogy az emberi kéz a kutya simogatására való alapvetően. Már tudják, hogy ha reggel el is megyünk dolgozni, mindig hazamegyünk hozzájuk. Hihetetlenül jó érzés látni, ahogy a 2 kutya fejlődik értelmileg, érzelmileg, a segítségünkkel.
Amikor már úgy gondoljuk, hogy nem lehet őket jobban szeretni, mindig meglepnek minket valamivel. Valami kedvességgel, bolondsággal, bohócsággal, ügyetlenséggel, amitől még inkább szeretjük Őket. Napról - napra, percről - percre egyre jobban...
Köszönjük Nekik és Nektek is kedves Boxermentők, hogy ebben részünk lehet :-)



Gazdianyu

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon